Csak sírtam és sírtam...nem tudtam abba hagyni. Úgy éreztem ki kell adnom magamból az elfolytott érzéseimet. De akkor belépett ő az ajtón...Ő,életem szerelme és azt mondta ne sírjak. Abba hagytam...már tudom,nem kellett volna és bánom...

Láttam,hallottam,éreztem és felfogtam... Ott álltunk s kettőnk közül csak te álltál nyugodtan... Annyit éreztem, hogy a szívem a torkomban dobban.... Ekkor már tudtam, csak a játékod voltam..








Ez egy esős nap,de a Nap ki fog sütni. Ez egy esős nap,de minden rendbe fog jönni...